Egy futballcsapat legfeljebb 11 játékossal áll ki, a szabálykönyv ebből egyetlen posztot nevez meg kötelezően: a kapusét. Minden más, a védő, a középpályás és a csatár szerepe a felállástól és az edző elképzelésétől függ. Alább a négy fő csapatrész, a kapusra vonatkozó külön szabályok, és az, hogy mit csinál ma egy védekező, egy támadó vagy egy szélső középpályás.
Mit mond a szabálykönyv a posztokról?
A játékszabályokat kiadó IFAB 3. szabálya szerint a mérkőzést két csapat játssza, mindkettőben legfeljebb tizenegy játékos, akik közül egynek kapusnak kell lennie. Ha valamelyik csapatnak hétnél kevesebb játékosa marad, a meccs nem kezdődhet el, illetve nem folytatódhat. Bármelyik mezőnyjátékos helyet cserélhet a kapussal, ha a játékvezetőt előre tájékoztatják, és a csere a játék megszakításakor történik. A 4. szabály előírja, hogy a kapus mezének színe különbözzön a többi játékosétól és a játékvezetőkétől. A kapus viselhet sapkát és hosszú melegítőnadrágot is.
A védő, a középpályás és a csatár tehát nem szabálykönyvi kategória, hanem taktikai szerepkör. A felállást számokkal szokás leírni a kapus nélkül, hátulról előre: a 4-4-2 négy védőt, négy középpályást és két csatárt jelent, a középső szám mindig a középpályások számát mutatja.
Kapus
A kapus az egyetlen játékos, aki a saját büntetőterületén belül kézzel is játszhatja a labdát. A büntetőterületen kívül ugyanazok a megkötések vonatkoznak rá, mint bármelyik mezőnyjátékosra. Az IFAB 12. szabálya alapján közvetett szabadrúgás jár az ellenfélnek, ha a kapus a saját büntetőterületén belül:
- kiengedi a labdát, majd újra kézzel érinti, mielőtt más játékos hozzáért volna;
- kézzel fogja meg a csapattársa által szándékosan neki rúgott labdát (ez a hazaadás-szabály);
- kézzel fogja meg a csapattársa bedobásából közvetlenül érkező labdát.
A labdát kézben tartó kapus nem tarthatja azt nyolc másodpercnél tovább: ha mégis, az ellenfél szögletrúgást kap. A játékvezető dönti el, mikor kezdődik a nyolc másodperc, és az utolsó öt másodpercet felemelt kézzel, látványosan számolja vissza. Amíg a kapus kézben tartja a labdát, az ellenfél nem támadhatja meg. Ha egy mezőnyjátékos szándékos kezezéssel akadályoz meg egy gólt vagy egyértelmű gólszerzési helyzetet, kiállítás a büntetés, a saját büntetőterületén belül álló kapusra ez nem vonatkozik.
A söprögető kapus
A modern futballban egyre több kapus játszik söprögető szerepben: kifut a kapujából, megelőzi a lesvonal mögé kiugró csatárt, és lábbal is részt vesz a támadások építésében. A típus legismertebb példájaként gyakran a német Manuel Neuert említik.
Védők
A védők feladata elsősorban a gólok megakadályozása. A leggyakoribb védőposztok:
- Középső védő (belső védő): a kapu előtti terület őre. Jellemzően magas, jól fejel és jól szerel. Pontrúgásoknál gyakran előremegy, mert fejjel gólveszélyes.
- Szélső védő (bal és jobb hátvéd): a pálya két szélén védekezik, de a modern játékban rendszeresen bekapcsolódik a támadásokba is.
- Szárnyvédő (wing-back): támadóbb szélső védő, aki egész oldalvonalat bejár. Az egyik fizikailag legmegterhelőbb poszt.
- Söprögető (libero): a védővonal mögött szabadon mozgó középső védő, aki "összesöpri" az áttört labdákat. A szerepkör megalkotójának és legjobb képviselőjének sokan Franz Beckenbauert tartják. A lesszabály miatt ma már ritka.
Középpályás
A középpályás a védők és a csatárok között játszik, a két csapatrész összekötője. A régi felállásokban fedezetnek hívták ezt a szerepet. Ez a mezőnyjátékosok közül a legtöbb futást, a legtöbb energiát követelő szerepkör, a középpályás gyakorlatilag a pálya teljes területén mozog. Feladata szerint több típusa van.
Védekező középpályás
A védők előtt helyezkedik el, elsősorban a szerelés, a labdaszerzés és a terület lezárása a dolga. Jó helyezkedés, munkabírás és a játék előre látása kell hozzá. Vannak mélyről irányító változatai is, akik a védekezés mellett a csapat tempóját diktálják a passzaikkal.
Középső középpályás
A pálya középső harmadában dolgozik: segíti a védekezést és a támadásokat is. A hagyományos 8-as mezszámot gyakran olyan belső középpályás kapja, aki a két kaputól a másikig bejárja a pályát (box-to-box játékos).
Támadó középpályás
A középpálya és a csatárok közötti területen játszik, az ő feladata a gólhelyzetek előkészítése. Ide tartozik a klasszikus játékmester, az olaszul trequartistának nevezett "háromnegyedes" játékos és a csatárok mögött felbukkanó árnyékék. A 10-es mezt általában ilyen játékos kapja, rendszerint a csapat legkreatívabb tagja.
Szélső középpályás
A pálya bal vagy jobb oldalán játszik, szélességet ad a támadásoknak, beadásokat küld, és visszazár a védekezésben. Hagyományosan a 7-es és a 11-es mezt viselik, az egykori jobb- és balszélsők számait.
Csatárok
A csatárok állnak a legközelebb az ellenfél kapujához, elsődleges feladatuk a gólszerzés és a társak helyzetbe hozása. A középcsatárt gyakran "kilencesnek" hívják, a mezszám után. Változata a hamis kilences, aki visszalép a középpályára, hogy kihúzza a helyéről az ellenfél védőit, és teret nyisson a társainak. A csatárok mögött játszó második csatár szerepét a negyvenes-ötvenes évek magyar válogatottja tette ismertté: az Aranycsapatban Hidegkuti Nándor játszott hátravont középcsatárként. A szélső csatárok a pálya két oldaláról támadnak, gyorsaságuk és cselezőtudásuk a fegyverük.
Hol láthatod a posztokat a gyakorlatban?
A csatárok teljesítményét legjobban a góllövőlisták mutatják, például a La Liga góllövőlistáján. A védők egyik legfontosabb eszköze a lescsapda, ennek szabályait a lesszabályról szóló cikkünk magyarázza el. Az NB I csapatainak aktuális helyzete a NB I tabellán követhető, a játékosmozgásokról pedig az átigazolási időszakról szóló összefoglalóban olvashatsz.